Margaret Storm: Most és kezdetekben 2.
De már itt a Földön sem vágtat sokáig lova nyergében a halál. Ezen novemberben ismét örvendhetünk. Ez most a vigasság ideje. Most kell megragadnunk, megtartanunk és megvizsgálnunk a tűnő kozmikus pillanatot, ami az emberi történelem tizenkilencmillió évét zárja. Most, 1957 novemberének elején az emberi szenvedés hosszú időszaka véget ért. Legalábbis azok számára, akik így akarják. Mások… a begyepesedett szkeptikusok és hozzájuk hasonlók megkapják a nekik illő gondoskodást. Csak valahol máshol. Nem itt. Nem ezen a bolygón. Róluk már nem nekünk kell gondoskodnunk.
A tettekre hívás tizenkilencmillió éve történt meg az egész galaxisban. Az univerzum összegyűjtötte az evolúció elől menekülők tömegét. Minden bolygóról és csillagról és naprendszerből összeszedte az elmaradtakat, a kihagyottakat, a kitaszítottakat. Azokat, akik a szabad akaratukat pusztításra használták, akik a magasabb lelkületüknek, a saját isteni énjüknek ellentmondva tették önmagukat árvává, s idejüket a saját torzszülöttjeiken való kísérletezéssel töltötték ahelyett, hogy az Isteni Tervvel összhangban teremtettek volna. Semmivel sem gyarapították azt az egészet, aminek ők maguk is szerves részei volnának.
Annyi órájáról lógtak az evolúciónak, hogy esélyük sincs felzárkózásra. Torz teremtményeik annyira tökéletlenek és pusztítók lettek, hogy végül megtagadták annak lehetőségét, hogy saját csoportjukon belül szülessenek újjá. És ekkor a Föld lakói előléptek, felajánlották, hogy befogadják családjukba az elmaradtakat. Sehol máshol nem maradt már hely ezeknek a problémás diákoknak, legalábbis egyik másik bolygó sem vette a fáradtágot, hogy meg próbálja váltani őket. Csakhogy a Föld fiatal bolygó volt, életerős, döbbenetesen szép, tele bőséggel és lehetőséggel. Nem voltak betegségek, sem konfliktusok vagy fájdalom. Az Első Gyökérfaj tagjai egy természetes űrhajóval, a Manujuk által alkotott erőtérben kerültek ide, és elkísérték őket tanítóik, bölcseik, Hierarchiáik, akik a hét hatalmas kozmikus Sugarat, a Szent Lángokat képviselték, amikben benne rejlik az istenség erényeinek tüzes esszenciája.
Az első csoport a mai Wyoming Grand teton térségében települt le. Ez még most is csodás táj, bár akkoriban az egész világot páratlan szépség jellemezte. Úgy tartják, Amaryllis, a Tavasz Istennője annyira szerette a Földet, hogy kilencszáz évet töltött el a díszítése, előkészítése felügyeletével. Az egész bolygón mindig kellemes volt az időjárás, se túl meleg, se túl hideg, örök tavasz uralkodott. Nem voltak viharok, áradások, hurrikánok, jégesők vagy természeti katasztrófák, mert az emberek között sem voltak konfliktusok. Ugyanis maguk az emberek szabályozzák a saját időjárásukat.
És a Föld tiszta, szépséges alsó atmoszférája egyre sugárzóbbá vált, ahogy a Hierarchiák és bölcsek megtanították az embereknek, miként juthatnak hozzá a Sugarak istenesszenciájához: hogyan magnetizálhatják és köthetik meg a szent Tüzet oltáraikon, hogy az bármikor hozzáférhető legyen számukra, ha a szükség úgy hozza.
A földiek fizikai alakot kezdtek ölteni, hogy gondolataikkal, érzéseikkel, kimondott szavaikkal és tetteikkel az alsóbb világok anyagi atmoszférájában is jelen lehessenek, s tökéletesíthessék önmagukat egy-egy környezetben. A testet öltés tudományos kísérlet volt arra, hogy a szent Lángot alacsony rezgésű anyagon használják, s még ezen is sikerült harmonikus eredményt kapniuk. Ők tudták, hogy az anyag csak a lélek lelassulása, a lélek pedig az anyag felgyorsulása.
Minél több energiát nyertek a hét Sugárból, és kötötték azt az anyaghoz, a Föld alsó atmoszférája annál gyönyörűbbé, pozitívabbá és konstruktívabbá vált. A folyamatos sugárzás miatt a szférák zenéje természetesen áradt a Földből, s akkoriban minden csillag és bolygó együtt énekelte a Szeretet Istenét dicsőítő szimfonikus hálaéneket, amiért Ő megteremtette gyermekeinek ezt a hatalmas, kozmikus Paradicsomot.
A ragyogó atmoszférában élő földieket átjárta a világűrből áradó dicsőség, ami aztán innen is felszállt az égbe, a Forrás felé, mert a Láng, akárcsak a fizikai tűz, természete szerint felfelé törekszik. Az emberek lebegve, erőtől eltelve, spirituális harmóniában éltek. A látásuk tiszta volt, nem csak a beáramló Sugarak látható és kézzelfogható bizonyítékait észlelték, de folyamatosan együttműködtek a Kozmikus Lényekkel, a Kortalan Bölcsesség Mestereivel, az Arkangyalokkal, a Szeráfok és Kerubok seregével.
Minden Gyökérfajnak 14 000 évet kellett volna eltöltenie a bolygón, s hét alfaj létrehozására volt lehetősége, mindegyiket a hét Sugár egyikének jegyében. Ezzel lehetőségük nyílt teljességében megtapasztalni a negyvenkilenc különböző állapotot. Az első két Gyökérfaj ezt könnyedén teljesítette, mert nem volt közöttük nehézség vagy ellentmondás.
Az önkiteljesítési gyakorlat végeztével minden személy elnyerte a Felemelkedést, vagyis tökéletes uralmat szerzett az anyag felett: képes lett megemelni a testét felépítő fizikai atomok rezgését, s feljutni az otthon-csillagba, ott várakozva újabb evolúciós megbízatására.
Timothy Beckley, Tim Swartz- A Tesla rejtély c. könyvből
