Minden ember első ősbizalom érzését, akkor tapasztalhatja meg, mikor már a fogantatáskor a szülők örömmel várják. Ekkor a magzatnak semmi mással nem kell foglalkozni, csak lubickolnia a magzatvízben és élvezni az elindult életet.
A születéshez, a feladathoz, amiért leszületik sok energiára van szüksége és ezt az ősbizalom megtapasztalásából szerzi. Jó esetben az első perctől átélheti a magzat az édesanyával az egységet, amikor örömteli érzéseket él meg kívülről és ez a rezgés a magzatvízben is érződik, amit átvesz. Ez azt szolgálja, hogy az ember, amikor bajba jut, vagy akár kisebb problémával találja magát szembe, akkor tudatos morfondírozás nélkül szinte automatikusan bízik magában, az életben, a világban.
Ha ennek az átélése sérül a magzati korban, nem tudta összegyűjteni azt a jóérzést, amire szüksége volt, vagy nem elégült ki a vágya teljesen, akkor gyakran felnőttként valószínűtlen álmokat kerget, hiányozni fognak az egészséges öntudatú ember talpraesett ötletei, ifjú korában környezetétől csak rosszat vár.
Az ember célja az, hogy bármit is tesz életében, az anyaméhben átélt egységhez hasonló érzést alakítson ki.
Viszont ha ez nem volt meg, akár egész életünkben egy ‘valami nem kerek’ érzésünk lehet.
Sok segítő lehetőség van a méhen belüli traumák feldolgozásában, érdemes foglalkozni ezzel a témával is..
